"Legyetek szerencsések!" – Vagy inkább tudatosak?! - Selam Pato írása

2016.03.12 06:55
 
 
 
Készítettem egyszer egy riportot egy egyszerű, de igen józanul gondolkodó cigányemberrel. Nagyon érdekesen alakult a beszélgetésünk. Bármilyen téma is került terítékre, ő azzal reagált rá: szerencse kérdése! A szerencsén múlik, hogy hová születik az ember, gazdag családba, vagy szegénybe, szeretetteljesbe vagy kegyetlenbe, okosba, vagy butába. A szerencsén múlik, hogy a jó dolgok megmaradnak-e abban a családban, vagy rosszra fordulnak, és fordítva. Aztán, ahogy a gyerek felserdül, a szerencsén múlik, hogy milyen személyisége alakult ki, majd a lehetőségei, amelyeket a sors elé hoz. És ez így megy tovább, míg a sírja fölé nem állítják a keresztet...
 
Igen elgondolkodtató beszélgetés volt, Kálvin nagyra értékelte volna! Végső konzekvenciája a determináció/predesztináció volt, amely egyben némileg fel is oldozza az embert a személyes felelősségvállalás alól. A sorsán uralkodó szerencse és szerencsétlenség viszik el helyette a balhét, ő maga csak egy báb, aki betölti a szerepeket az adott helyzetekben.
 
Ez már az iszlám gondolkodás felé hajlik; muszlim, azaz az iszlám szerint élő személy konkrétan nem csupán bizonyos fajta hitvilággal bírót jelent, hanem szó szerint olyat, aki a gyakorlati valóságban aláveti magát Isten akaratának. Hogy a Korán és a Hadíth listázza az élethelyzeteket, a hozzájuk rendelt elvárásokkal, az tölti meg ezt az életet vallásossággal is.
 
Míg az iszlám és a kereszténység egy életet adnak fejenként az igen eltérő szerencse-szerencsétlenség pólusok által előidézett szerepek végig vitelére, addig a hinduizmus és buddhizmus, de a Krisna-hit is többet. Nem végtelenül: közös elem az Istenbe/mindenségbe való visszaoldódás célja. Közös cél továbbá a fejlődés, ebbe az irányba.
 
 
 
 
Az ún. szerencsétlen helyzetek ideológiai értelmezése már eltér: míg a keresztény felfogás szerint a büntetés ideje a halál után esedékes, addig a keleti tanok lényegileg a felhalmozódott karmikus adósságok törlesztésének tudják be a negatív helyzeteket. Egy dolog azonban itt is közös: a felelősségvállalás megléte, folytatólagosan az evilágon, vagy azon túl!
 
A cigány hitvilág szerencse-kultuszában az a megdöbbentő, hogy ez a faktor nagyon tompa. A szerencsét és szerencsétlenséget olyan primer sorserőkként kezeli, amelyek nem csupán okozatok. Márpedig, így híján vannak az igazságosságnak! Tételezzük fel, egy vizsgán X tudja a kihúzott tételt, Y nem: ha az ebből levont következtetés az, hogy X szerencsés volt, Y pedig szerencsétlen -, máris sikerült eltusolnunk azt a kínos hátteret, hogy az egyikük sikere esetleg a felkészültségén alapult, a másik sikertelensége pedig a felkészületlenségén.
 
Lélektanilag érthető: mégis kényelmesebb magunkat az áldozat szerepében pátyolgatni, mint a helyzet okozójaként felismerni. És könnyebb kihívásnak tűnik az igazságtalan mindenséggel dacolni, mint magunkkal kerülni szembe -, aki elől sehová nincs menekvés. A sorserők tisztelete nagyon helyes, amennyiben a maguk szekunder helyén vannak kezelve. Amit a hinduizmus a sorozatos húsba hatolások során felhalmozott adósság törlesztéseként értelmez, azt a kereszténység visszavezeti az eredendő bűnre, leegyszerűsíti: mindnyájan bűnösöknek születtünk. Ezek a megközelítések meg tudják igazságosan indokolni az ún. szerencsétlenségeket.
Mégis az lenne a "legszerencsésebb", ha ezekkel az ős-okokkal sem érné be az ember, mert ezek még mindig nem segítik rá az utolsó nagy lépésre, hogy tudatossága olyan fokára fellépjen, ahol jelen élete döntéseiért vállalna felelősséget. Ezért a pillanatáért: mindazért, amit ebben tesz, vagy nem tesz.
 
Minden pillanatban döntést hozunk elvárásainkról: minden aktivitásunkkal (vagy passzivitásunkkal) annak készítjük elő az utat, amire várunk! Hogy miként érkezik, azt egyedül az fogja meghatározni: miként készültünk fel rá. Semmi nem írható ebben a szerencse számlájára! A szerencsétlenségére sem.
 
A sors tökéletesen precíz óramű: ha egy mutató elindul rajta egy irányba, egyszer csak célba ér. A kérdés, hogy abban a pillanatban felelősen és tudatosan vagyunk-e képesek jelen lenni?!
 
 
Elérhetőségek :
 
Honlap
 
 
Facebook
 
Selam Pato
Maranatha