Az Emberek Életének Megváltása - Egy Élet Megváltása - A Saját Életed Megváltása II. rész
2016.03.11 17:36
"A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas " - Heinrich Heine
Minden embernek vannak prioritásai az életben. Van, akinek a család, van , akinek a munka, pénz, káros szenvedélyek vagy szerelem.
Vajon van-e az embereknek lehetőségük arra, hogy azt az életet éljék, amit szeretnének?
Vajon az embereknek születésétől fogva el van rendelve a sorsuk?
Nos, ez így semmiképpen sem igaz, viszont van benne igazság. Te mennyi idő alatt értél el egy-egy célt az életedben?
Mindenki kap valamit az élettől, ki többet, ki kevesebbet, azonban nem csak ettől függnek az emberéletek minőségei. Az, hogy ha valaki annyira szegény, hogy még egy cukrot sem tud a kávéjába tenni, és nem telik neki új cipőre sem, még élheti úgy az életét, hogy könnyebbé és jobbá tegye saját maga számára.
Bizony, néha meg kell tanulni kérni.
Nincs kitől kérni? Miért nincs kitől kérni? Elhanyagoltuk, vagy eltékozoltuk emberi kapcsolatainkat, netalán rossz volt az emberismeretünk? Eljátszottuk a másik bizalmát?
Az önfejlesztés hihetetlen dolgokra képes. Életmód. Nem fogyókúra.
Elmesélek egy történetet, amely az én környezetemben történt meg. Ne várjatok csodát, mert ez nem arról fog szólni. Ez az egyszerű ember akár te , akár én is lehetnék, csak a szokások mások. A tanulás folyamata hasonló.
Nevezzük Józsefnek az illetőt, aki átélte és végig csinálta ezt a folyamatot.
Nos, hát, József egy, kicsit a magyar átlag alatti pénzügyi szinvonalú családból származik. Rengeteget elmélkedett olyan dolgokon, hogy hogyan tudna gazdagabb és egészségesebb lenni. Az iskolapadból egyenesen dolgozni ment, és azt hitte, hogy ettől majd gazdagabb lesz. De nem így lett.
Pénzügyi műveletlenségének - vagy műveltségének, amit mellesleg mindenki magával hoz a családjából - és a családja pénzügyi műveletlenségnek köszönhetően nem lett gazdagabb, hiába volt összességében nagyobb bevétele. Ez oda vezetett, hogy megpróbált spórolni. Egészségtelen, de olcsó, silány ételeket evett, így több pénze maradt, de az is elmegyegetett, ami szntén nem volt kifizetődő. Az egészsége elkezdett hanyatlani, fáradékonyabb volt.
Már azért nem hagyta ott a munkahelyét, hogy az a minimális meglegyen neki, és a barátnője ne hagyja el. Közben mindenféle spirituális tanfolyamot végzett, nagyon sokat foglalkozott a saját lelkével és útkeresésével.
Mondanom sem kell, hogy nem jöttek össze a számításai, cserébe nagyon sokat dolgozott és szenvedett.
Mondanom sem kell, hogy életmód váltásra lett volna szüksége. Azonban ez nem ment olyan könnyedén. Ha lassan is, és nem is annyira tudatosan, de elindult az úton. Az első lépést az élet tette meg helyette, majd jónéhányra meg rákényszerítette.
Évek óta nem pihent és kezelte ki a bélbetegségét, és ágynak esett, fél évre. Az élet kikényszerítette a pihenést, vagy különben meghalt volna. Hát, inkább az előbbit választotta. Nem gyógyult ki, de legalább jobban lett. Mit is említettem az elején? Azért akart dolgozni, hogy gazdagabb és egészségesebb legyen . . .
A barátnője elhagyta.
Se pénz, se egészség, se barátnő. Érdekes - pedig ez a sors, ahová jutott, hosszú és kitartó munka eredménye, sőt, mondhatni gyümölcse volt. Mint egy sikeres vállalkozónak. Csak éppen mínuszba. Mindez tíz év leforgása alatt.
Mihez kezdjen most?
Visszament dolgozni, és kezdte az egészet előről. Mert most biztosan sikerülni fog, ha ugyanazt az energiát és módszereket teszi bele. Hát, nem működött, de mire rájött, eltelt másfél év. Még mindig ugyanazokat a köröket futotta, de lagalább megtanult a betegségével együtt élni.
Utólag jött rá, hogy rengeteg rossz szokása volt, amin már sokkal hamarabb kellett volna változtatni. Például mindenki kihasználta őt. Pontosabban, mint azt utólag megfogalmazta, úgy viselkedett, hogy mindenkinek meg akart felelni, és nem mert ellent mondani. A szülei mondták neki, hogy nem illik a másikat visszautasítani, ami igaz ugyan, de ő már szélsőségesen is betartotta, a saját rovására is. Neki ez volt az igazság és a követendő példa.Többek között ezért nem volt pihenő ideje, önálló programja.Elmondta, hogy mennyire nehéz volt változtatni azon, amikor kértek tőle valami, és azt kellett mondania, hogy : ne haragudj, ezzel most nem tudok foglalkozni, mert más dolgom van. Három év kellett hozzá, hogy eljusson odáig, hogy egy ilyen jelentéktelennek tűnő dolgon változtasson, ami tulajdonképpen nem jelentéktelen.
Aztán a nehéz dolgok. Leszokni a kávéról és a cigiről. Nap mint nap szembe nézni a függőséggel, lecserélni valami egészségesebbre, néha elbukni és újra felállni. Nagyon jól tudta, hogy ha egészséges akar lenni, akkor nem elég kampány szerűen egészségesen élni. Előtte itták a kávét a kollégák, előtte cigiztek. Néha csak azért ment le, hogy egy kicsit szagolhassa, belélegezhesse a mások által kifújt cigifüstöt. "Hogy én mennyire gyűlölöm a zöld teát" -mondta , de aztán évek múltán már a kávét tartotta szokatlannak, a sütiket pedig undorítóan édesnek.
Közben persze sok minden történt és sok felismerése is volt, és jutott ideje arra, hogy foglalkozzon magával, a saját egészségével. További egy év alatt megoldotta az egészségével kapcsolatos problémáit. Itt még nem volt látványos fejlődés, de egy kasztot ugrott. Ahogy ő ezt megfogalmazta, hogy "rabszolgából szolga lett" és egyáltalán nem volt ettől boldog, mert mint mondotta volt, nem itt kéne neki tartania.
További két év kellett ahhoz, hogy az új szokásait megtartsa, és plusz néhányat hozzá is vegyen. Nagyon lassan haladt. Igazából nem is lehetne senkitől sem elvárni, hogy fejlődjön, vagy, hogy gyorsan fejlődjön.
Vegyünk csak egy egyszerű példát. Mennyi idő kell ahhoz, hogy egy gyerek megtanuljon illedelmesen viselkedni? - Sok idő. És ott van általában valaki, aki segít neki, hogy mikor, hogyan és mit kell csinálni. De mi van a felnőttekkel, akiket már nem nagyon tanítanak? Akinek már nincsen példa a szeme előtt?Ez olyan, mintha az afrikai bennszülöttektől azt várnánk el, - akik még sosem láttak angol wc-t, tehát azt sem tudják, mi az - hogy építsék meg és használják is.
Igen! Ilyen nehéz dolga van annak, aki aki többet szeretne az élettől, mint ami jutott neki, vagy amit alapból kapott.
Mivel nem volt egy krőzus, és saját magának kellett tennie magáért, ezért jópár évébe telt a folyamat, és a mindennapos harcokba, hogy a beidegzett szokásait megváltoztassa, és egy minőségibb életet éljen. És még fejlődni akart!
Na, az emberek nagy többsége ezért nem tud magán segíteni, mert nem csak fogyókúrázni kell a szokásokban, hanem egyfajta életmódot tartani. Az instant világban elvileg mindent megkapunk azonnal, de ez csak elvileg van így, mert a cudar valóság az az, hogy ha visszatérünk a rossz szokásainkhoz, akkor előbb-utóbb visszajön a vele járó probléma is. A legapróbbtól a legnagyobbig.
Józsefnek elvileg nem volt lehetősége változtatni. A környezete és saját maga elvárásai és mindennapjai kényszerítették a megszokott életmódhoz és az ebből fakadó megszokott eredményhez.
Józsefnek gyakorlatilag mégiscsak volt lehetősége változtatni, mert el akart érni bizonyos dolgokat és ezért vállalta a mindennapos harcot, ami egy idő után már nem harc volt, hanem szokássá vált, mint azelőtt a cigizés, amiről egészségügyi okokból le akart szokni.
Vajon te mennyi idő alatt tudod elérni maradéktalanul a célodat? Mik az elvárásaid magaddal szemben?
A cikket írta: